Köszönöm Uram, hogy rám ragyog a Dicsőséged fényessége, ahogy szilárd bizalommal várakozom Rád. Elcsendesedek és elismerem, hogy Te vagy az Isten! Köszönöm Uram, miközben Jelenlétedben megpihenek és Rád figyelek, Te csendben építed a bizalom kapcsolatait kettőnk között.
Istenem, Te mindig velem vagy, úgyhogy nincs okom a félelemre. A félelmem gyakran túlzott tervezésben nyilvánul meg. Az elmém annyira hozzászokott ehhez a gondolkodásmintához, hogy még csak most kezdek ráébredni, mennyire átjárt és mennyire gátolja ez a bensőséges kapcsolatomat Veled. Megtérek ebből a hajlamból és ellene állok, ahányszor csak észreveszem, hogy erre a kikoptatott ösvényre tévedtem. Visszatérek a Jelenlétedbe, ami mindig a jelen pillanatban vár! Köszönöm Uram, hogy kárhoztatás nélkül fogadsz vissza. "Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak." Róma 8,1
Az Ő szeretetében, Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése